Fura játék ez az Élet. Folyamatos adok-kapok. Épp csak az a nem mindegy kitől és mit illetve hogy kinek és mikor. Élethelyzetek jönnek és mennek, minden nap meg kell oldani valamit, de az igazán fontos dolgok általában utólag kapnak értelmet.

Többnyire olyan dolgokra emlékszünk vissza szívesen, melyek valamilyen pozitív érzést váltanak ki. Na de mi van a negatívokkal? Az nem ugyanolyan része a személyiségfejlődésünknek? Az nem nyomta ránk a bélyegét? Egy szerelmi csalódás életünk végéig elkísérhet, vagy egy rossz tanár örökre megutáltathat velünk egy tantárgyat. Egy baleset elveheti a kedvünket a sporttól vagy a vezetéstől és egy kutyaharapás miatt félhetünk a kutyáktól életünk végéig. Aki hisz benne, azt mondja ezek a dolgok már születésünkkor prognosztizálhatók a csillagok, bolygók állásából. Az én hitem ebben maximum a csillagjegyek által meghatározható személyiségjegyekig terjed, mert hogy a magam mérleg csillagjegyét mintha róla mintázták volna. Én nem vagyok fanatikus, de valahogyan mostanában sorra olyan embereket sodor elém az Élet, akik ilyen vagy olyan módon érdekeltek ezekben a dolgokban. Ez persze hat is rám és bár nem hiszek mindenben feltétel nélkül, azért van amikor magával ragad egy-egy gondolat.

Valószínűleg ennek a hatásnak köszönhető az is, hogy egyre inkább elhiszem, hogy véletlenek nincsenek és minden okkal történik. Oka van annak, hogy az a munka, ami hosszas keresés után megtalált, most olyan lehetőségeket kínál, amikre mindig is vágytam. Okkal van az is, hogy pont azok az emberek vannak körülöttem, akikhez csak érzelmi alapon kötődöm és nincs benne semmi érdek. Részemről legalábbis. Az pedig, hogy ők hogyan viszonyulnak hozzám, idővel úgyis kiderül. 

Az ideális és egyben(szerintem) nem létező életmodellben minden egyensúlyban van, minden jól működik és nincsnek kérdőjelek. Nos, az én egyes területeken kifejezetten tökéletlen életemben is így van ez, hol egyik, hol másik részem tör elő és követel több teret magának. Most épp a múlt egy-egy emléke kísért és lövi ki a levegőbe a maga hosszú ideje halogatott kérdéseit. A kártya erre azt mondta okkal van ez, célja van ennek a felszínre törésnek és sorsszerű az időzítése is. Kíváncsi vagyok a válaszokra, de egyben újabb kérdőjelek is felmerülnek, melyek közt a legnagyobb, hogy akarom e egyáltalán tudni ezeket a válaszokat. Vajon a kíváncsiság és a tudásszomj vagy a félelem és a boldog tudatlanság fog felülemelkedni? Tényleg elnyomhatóak ezek a dolgok véglegesen, vagy előbb-utóbb úgyis visszatérnek?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.