Az Anyaság kicsit olyan mint a tanítás. Mindenki azt hiszi nagyon egyszerű. Nos, egyik sem az. Tanárként és ikres Anyukaként nekem elhihetitek.

Nyelvtanárként szinte minden tanítványom esetében azzal kellett szembesülnöm eddig, hogy aki nem tudja tanítja. Hihetetlen, hogy emberek azt gondolják, egy középfokú nyelvvizsga már tanárrá teszi őket. Hát nem. Sőt, a középfok még csak elegendő nyelvtudást sem ad ahhoz, hogy az ember magabiztosan tudjon válaszolni a tanítvány kérdéseire. Arról nem is beszélve, hogy az ilyen önjelölt (alkalmatlan) tanárok miatt, akik jól le is nyomják az árakat, nehéz a hozzáértőknek munkát találni.

Az Anyaság, ezzel sajnos az utóbbi időben napi szinten találkozom, egy bélyeg. Megbélyegzi az embert és beskatulyázza. Sokan azt hiszik, az Anyasággal együtt elveszik az ember, aki bármi másra is alkalmas, mint az öltöztetés, főzés, rendrakás. Ez igen sajnálatos és roppant elítélendő. Önéletrajzba ezt beleírni gyakorlatilag egyenlő a szakmai öngyilkossággal, mert még ha a szaktudás és a kompetencia meg is van, egy/több gyerek bizonyosan kizáró tényező. (Személyes tapasztalat) De vajon miért? Az Anya nem ember? Ő is tud és (nagyon sok) akar is dolgozni, hiszen nem mindenki született otthon ülő Anyukának. Vannak olyanok, mint én, akik erre alkalmatlanok. Kell a kikapcsolódás, ami a gyerek/család mellett igenis lehet a munka és egy nő több területen is helyt tud állni, bárki bármit is mond. Tény azonban, hogy bizonyos körülmények megváltoznak, amihez a munkahelyek egyenlőre nem tudnak vagy csak nem akarnak alkalmazkodni. A mi esetünkben Marci sajnos nagyon ritkán tudja vinni vagy hozni a gyerekeket az oviból, ez 99%-ban az én dolgom. De hogyan lehet ezt úgy kivitelezni, ha 5-ig dolgozik az ember és az ovi is csak 5-ig van nyitva? A reggelt már ne is említsük, mert 8-ra beérni bárhova azt jelenti, hogy a gyereket gyakorlatilag nyitásra (1/2 7) oviba kell vinni, ami azért eléggé megterhel egy 4 év körüli gyereket. Számoljuk csak vissza mikor kellene ahhoz felkelnie ... Ezeket mind meg lehetne oldani részmunkaidővel, csak akarni kellene ... És pont ez a probléma, hogy a munkáltatók nagy része nem akarja megoldani. 

A másik, privát, oldalon pedig ott vannak az okosok, akiknek vagy soha nem volt gyereke, vagy már felnőttek és nem emlékszik hogyan is mentek a dolgok. A gyerek természetesen rengeteg öröm forrása és egy csodálatos ajándék, de nem hiszem el, ha egy 3-4 éves gyerek Anyukája azt mondja, még soha nem volt elege és még soha nem telt be a pohár. Nem mindig minden rózsaszín, a legritkább esetben mennek úgy a dolgok ahogyan mi felnőttek elképzeljük. Van hiszti, akarat, front és minden más, amire nem is gondolunk addig amíg meg nem történik. Az Anyaság egy 24 órás szolgálat az év 365 napján, ebből adódóan igen fárasztó. Aki ezt nem érti, annak tuti nincs gyereke.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.