Pár hónappal ezelőtt egy ismerősöm megkérdezte tőlem mit jelent az, hogy 'bölcsész'. Azt hittem könnyű lesz válaszolni, de nem volt az. Próbáltam megfogalmazni, miben is áll a bölcsészlét lényege, de az igazat megvallva nem nagyon sikerült. Olyasmikkel próbálkoztam, hogy az eszünkkel dolgozunk, nincs fizikai csak mentális produktum ... stb. Csupa banális hülyeség ami egyáltalán nem fedi teljesen a valóságot. Aztán azon gondolkoztam, ki is tulajdonképpen a bölcsész? A tanár? Az esztéta? A filozófus? Tulajdonképpen mindegyik és éppen ezért nehéz megragadni a lényeget.

Él a bölcsészekről egy sztereotípia: szódásüveg vastagságú szemüveg, rengeteg könyv, esetlenség és ügyetlenség és a színes sálak, amit a fent említett ismerősöm tett hozzá. Hát, nem tudom ... Ha végignézek magamon nem ezt látom. Sőt! Az ismerőseim közül se tudok ilyet mondani, pedig ismerek pár bölcsészt. Nyilván valamiért kialakult ez a kép, de nem gondolom, hogy manapság még mindig ez lenne az általános.

A könyvek és az olvasás szeretete persze elengedhetetlen, hiszen a bölcsészség fejben létezik, ez elsősorban szerintem egy mentális tudatállapot. Pont idáig jutottam a definíciómmal, mikor megtaláltam ezt:

Vajon tényleg erre jó csak egy bölcsész diploma? Nyilván akinek nincs meg az a bizonyos mentális tudatállapota igen. Akinek meg megvan, szeretném hinni, hogy én ide tartozom, nos azok meg mindent megtesznek, hogy az, ami valóban a hobbijuk, a munkájuk is lehessen. Nem könnyű, ez biztos, de ha az ember kellő kreativitással és fantáziával is meg van áldva, nincs lehetetlen. 

Az én kreativitásom, szerencsére, igen szerteágazó és a tanítás terén például, az utóbbi időben rengeteg pozitív visszajelzést kaptam ezzel kapcsolatban. A Karácsony pedig ezen 'képességem' legbiztosabb kiaknázási lehetősége. Szeptember végén, októberben kezdek gondolkozni, alapanyagot beszerezni, alkotni, így mire eljön az idő, mindenkinek van valami személyes, egyedi is a Fa alatt. Aztán persze jobban izgulok azon, hogy örülnek-e neki, mint a saját ajándékaimon. Na de túlságosan is eltértem az eredeti gondolattól ...

Szóval bölcsésznek lenni egy életérzés, ami ha nem járja át az ember egész testét és lelkét, nehéz megérteni. A szemüveg és a sál csak külsőségek. A lényeg a mi esetünkben bent van és a személyiségünk tudja ezt az általános valamit igazán egyedivé tenni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.