Blogot írni több okból is lehet. Mindenkit más motivál, mindenkinek más a célja. Engem mi motivál? Nekem mi a célom? Nehéz szavakba önteni ...

A motivációm igen összetett. Valószínűleg állandó közléslényszeremnek engedek ezen módon teret, így később nem nyomja a vállamat annak terhe, hogy megint egy valakire zúdítottam a gondolataimat. Mert hogy abból, mármint gondolatból, bőven van a fejemben. Célom ezzel? Bizonyára van, csak még nem fogalmazódott meg. Egyenlőre élvezem az írás okozta örömöt, mert hogy engem gyakorlatilag ez éltet. Amit nem írok le, az nincs. Mint ahogyan Stephen King is mondta: "Senki sem lehet biztos abban, mit gondol egy bizonyos témáról, amíg papírra nem veti a gondolatait." Én is valahogy így vagyok ezzel. Jobban összeáll minden írásban és ha valami nyomja a lelkem, miután leírtam, sokkal jobban érzem magam. 

Aki rendszeres látogatója blog posztjaimnak (már ha van ilyen egyáltalán) tudhatja, hogy ez egy a háromból, méghozzá teljesen megújult külsővel és remélhetőleg sokkal jobb bejegyzésekkel. Az előző ... hát ... kicsit elavult volt a maga 4 évével. Nincs mit tenni, változnak az idők. Egyébként a korábbi bejegyzéseket kár is keresni, töröltem mindet. A másik kettő még létezik, a gasztroblog is átalakulás alatt, bár ott csak külsőségek fognak változni, mert valamilyen oknál fogva az önmagában is igen népszerű, mert enni ugye mindenki szeret?

A harmadik, legfrissebb virtuális 'gyermekem' az igazi szerelem. Fikciós reality a műfaj és bár hullámzóan, de igen sokan olvassátok. Többek között ennek köszönhető, hogy készül belőle könyv is. Legalábbis dolgozom rajta. A fejemben már sokkal több összeállt, mint amennyi papírra vetett karakter formájában megszületett. Előolvasóm szerint jót tesznek a story-nak a változások, bővítések. A minél biztosabb siker érdekében még egy kezdő íróknak szóló kézikönyvet is elolvastam, amiből megtudtam a regény- és novellaírás minden fortélyát. (Remélem legalábbis) Bár az az igazság, hogy sok esetben 'csak' megerősítést kaptam arra amit tettem már korábban illetve bizonyos esetekben segített áthidalni egy-egy mélypontot. Azért furcsa, hogy manapság már ilyesmiről is írnak könyvet. Én mindig azt gondoltam, hogy a tehetség, ami szerintem az íráshoz is kell, vagy van vagy nincs. Vagy jönnek a szavak, gondolatok, képek maguktól vagy nem. Nálam mindig jöttek maguktól, szinte egy film játszódott le a fejemben egy bizonyos pontig, ahol megcsömörlött a dolog és nem volt hova tovább. Most viszont töretlen lelkesedéssel menetelek előre és nagyon élvezem. 

Jó dolog az, ha valaki megtalálja azt a feladatot, tevékenységet, amiben igazán ki tud teljesedni. Néha ott van az orrunk előtt mégsem látjuk. Velem is így volt, hosszú évekig raktároztam az írás iránti szenvedélyemet agyam egy eldugott sarkában, míg egyszer csak a körülmények véletlen egybeesése nyomán hirtelen bevillant, hogy nekem ezt kell csinálni. Na pont ekkor kezdtem el Marnie-ról írni.

Viszont a kihívás mindig kell, nekem legalábbis és mindig kellenek új dolgok, amik bizsergés alatt tartják az agysejtjeimet. Most is elérkeztem erre a pontra és mivel igazán vállalhatatlannak éreztem már e blog előző formátumát, gondoltam megújítom. Remélem időről időre nektek is akkora örömet, élvezetet fog okozni az olvasása, mint nekem a megírása.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.